Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette.
Baranta Himnusz (Palóc Himnusz)
Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart. Paradicsom hazájában, éljen örök boldogságban, éljen örök boldogságban.
Töltse békéven napjait, egyezve lássa fiait, tatár,török, s más ellenség, Minket meg ne rendíthessék, minket meg ne rendíthessék.
Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart. Isten áldjon meg bennünket, minden igaz magyar embert, minden igaz magyar embert.
Magyarok Istene
Magyarok Istene tekints e szép népre kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe' szüntesd meg a nagy vérontást, a testvéri viszálykodást derítsd e szép népre békesség hajnalát. szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást derítsd e szép népre békesség hajnalát.
Sírva és zokogva kérjük fölségedet vond vissza népedtől büntető kezedet áldd meg szegény magyarokat, felejtsék el balsorsukat Atilla királyunk mutass nekünk utat. áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat Szent László királyunk mutass nekünk utat. áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat Urunk Jézus Krisztus mutass nekünk utat
Székely Himnusz (régi)
Óh, én édes jó Istenem oltalmazóm, segedelmem. Vándorlásban reménységem, ínségemben lágy kenyerem.
Vándorfecske sebes szárnyát, vándorlegény vándorbotját, Vándor székely reménységét, Jézus áldd meg Erdély földjét.
Vándorfecske hazatalál, édesanyja fészkére száll. Hazajöttét megáldotta Csíksomlyói Szűz Mária.
Székely Himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik mint a szikla Népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk, magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha, Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó vagy mostoha!
Keserves multunk, évezredes balsors, Tatár, török dúlt, labanc leigáz. Jussunk e honban, székely-magyarföldön Szabad hazában éljünk boldogan!
Ki tudja innen merre visz a végzet Országhatáron, óceánon át. Jöjj hát királyunk itt vár a te néped, Székely nemzeted, Kárpát bérceken!
Erdő mellett…
Erdő mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem. Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó istenemet:
– Én Istenem, rendelj szállást! Már meguntam a járkálást, A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát: Bátorítsa szívünk álmát, Adjon Isten jó éjszakát! Adjon Isten jó éjszakát!
Köszöntő
Sok Születés napokat, vígan megélhess, Napjaidat számlálni, ne légyen terhes. Az ég harmatja szívedet újítsa, Áldások árja házadat elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék, Amellett semmi bánat ne barátkozzék. Légyen éltednek virága mind kinyílt, Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát vígan szemlélhesd, Ott aztán az életet, jobbra cserélhesd. Az Úr a boldog életben részt adjon, A szentek serge körébe fogadjon, de fogadjon.
Fellegajtó nyitogató
Én vagyok az aki nem jó A fellegajtó nyitogató Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Nyitogatom a felleget Sírok alatta eleget Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Ifijúságom így telik el Ezért a szívem hasad el Az anyád ragyogós csillagom
Ifjúság gyöngykoszorú Ki elveszti de szomorú Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Szabad volnék nem búsúlnék Vígasságnak helyet adnék Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Szép hazámnak rabja vagyok Idegenben búslakodok Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Ha még egyszer megláthatnám Apám házát kopogtatnám Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Nem lesz többé soha ilyen Belé szakad árva szívem Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Édesanyám rózsafája, én voltam a legszebb ága. Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Bár sohase nyíltam volna maradtam volna bimbóba. Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Fényes csillag az udvarom Mikor megyek azon lakom Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Nyitogatom a felleget Mikor nyílik elmehetek (én is megyek) Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Túl oldalon /(Felhők között) várnak reám, Édes anyám, drága apám Áj ná ná ná ná ná ná ná
Édes csókkal köszöntenek, Szép helyemre elvezetnek Áj ná ná ná ná ná ná ná
Bolond volnék ha búsulnék Ha a búnak helyet adnék Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Én a búnak utat adok Magam pedig vígan járok Áj dá ná ná, dá ná ná ná
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Hol szőke szellő, lenge szellő játszik a Tiszán, Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, s hív Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
(Hogy jön, szívünk várva-várja Hogy felzeng a trombitája.)
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörű, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó szép orcád. Táltos paripánkon odaszállunk, Hazahív, hív a lombvirág. Úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű, szép ország.
Erdély induló
Elhangzott a szó, Zeng az induló, Győztesek megint Régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatárt, Széttiporva már, Várnak újra mind, Ősi bérceink!
Édes Erdély itt vagyunk, Érted élünk és halunk, Győz a szittya fergeteg, A rohanó sereg!
Lépteink nyomán, Fönn a Hargitán, Völgyeinkben lenn Tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs Átkozott bilincs, Énekeljetek, Völgyek és hegyek!
Édes Erdély itt vagyunk, Érted élünk és halunk, Győz a szittya fergeteg, A rohanó sereg!
Csillagok Csillagok
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok A szegénylegénynek, utat mutasatok, Mutassatok utat a szegénylegénynek, Nem találja házát a szeretőjének.
Istenem Istenem édes jo Istenem Mikor lessz én nékem szép szabad életem, Akkor lessz én nékem szép szabad életem, Mikor a babámat kedvemre ölelem.
Doberdo
Ha kimegyek a doberdói harctérre feltekintek a csillagos nagy égre: csillagos ég merre van a magyar hazám, merre sírat engem az édesanyám?
Jajj Istenem, hol fogok én meghalni, hol fog az én piros vérem kifolyni, Galícia közepébe' lesz a sírom, édesanyám arra kérem ne sírjon.
Feladom a levelem a postára, rátalál az édesanyám házára, olvasd anyám vérrel írott levelemet, Doberdónál hagytam az életemet.
Édesanyám mért szültél a világra, kilenc fontos ágyúgolyó számára, kilenc fontos ágyúgolyó főbe talál, édesanyám azt se tudom hogy voltál.
Székvárosban van egy öreg halastó, benne úszik egy fekete koporsó, gyertek lányok húzzuk ki azt a koporsót, hadd tudjuk meg ki babája fekszik ott.
Doberdónál van egy szomorúfűzfa, magyar tüzér holtan fekszik alatta, bajtársai kivont karddal ássák sírját, jó szülei odahaza síratják.
Bemegyek a doberdói kocsmába, rágyújtok egy honvéd cigarettára, cigaretta füstje száll a levegőbe, magyar tüzér vére hullik a földre.
Édesanyám nem írok több levelet, Puskagolyó lőtte el a szívemet, Eltemetnek az erdei gyönygyvirágok, Megsiratnak a falumbeli leányok.
Ej, a titkos szerelem
Ej! A titkos szerelem, titkosan kezdődik! Ej! A titkos szerelem, titkosan kezdődik! Még is utoljára kivilágosodik. Mégis, utoljára kivilágosodik.
Ej! nem az a jó gazda, kinek hat ökre van Ej! Nem az a jó gazda kinek hat ökre van! Csak az a jó gazda, kinek szép jánya van. Csak az a jó gazda, kinek szép jánya van.
Ej! Minek a hat ökör, a nagy istállóba? Ej! Minek a hat ökör a nagy istállóba? Ha, nincsen szerelem, a két ifijúba. Ha, nincsen szerelem, a két ifijúba?
Ej! Addj Isten aranyat, annak a gazdának, Ej! Adj Isten aranyat, annak a gazdának, Aki, nevel szép jányt, más ember fiának. Aki nevel szépjányt, más ember fiának.
Ej, a titkos szerelem, akkor jól végződik, Ej, a titkos szerelem, akkor jól végződik, ha legény, a lánnyal, összeházasodik. haa, legény a lánnyal, összeházasodik.
A jó lovas katonának
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Kossuth Lajos azt üzente
Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje!! Ha még egyszer, azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!!!
Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára!! Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája!! Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!!!
Kossuth Lajos íródeák Nem kell néki gyertyavilág Megírja ő a levelet, egy ragyogó csillag mellett Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!!
Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje!! Ha elfogyott kettő-három, lesz helyette tizenhárom, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!!
Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje!! Kossuth Lajos nem lett volna, katona se lettem volna Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!!
Nyolcszáznegyven-kilenc óta, Hangzik még a Kossuth-nóta! Addig fújjuk, addig hangzik, míg a Nemzet ki nem alszik, Éljen a magyar szabadság, Éljen a Haza!!!
Katona sírató
Vágják a majtényi erdőtkerítik az új temetőt.Viszik szegény legényeket ,katonának mindegyiket. Összegyűjtik mindahányat,Kinek vessünk holnap ágyat?Hiába ácsorgunk sírva,Tudom, sose hozzák vissza. Ne vígadjon senki azon,babámat ha búcsúztatom.Ver a zápor, a csapáson,ha ma rajtam, holnap máson. Állj meg babám még egy szóra,csak még egy utolsó csókra.Mennék véled idegenbe,Galícia közepébe. Ottan vagyon hét kaszárnya,mind a hétnek ezer ágya.Ott alusznak a legények,még álmukban is szegények. Azt álmondják, hogy már késő,mer' az idegen az első.Úgy alusznak jól bezárva,kalickában rab madárka. Én ott véled nem alhatok,kapujáig sétálhatok.Ablakait tekintgetem,mikor hajolsz ki egyiken? Ha kihajolsz mégsem látlak,magas falán nem talállak.Rózsa fut fel a tornyáig,a babámnak ablakáig. Rózsa rósza, piros rózsa,rejtsd el szívem virágodba.Vidd el néki a magosba,ha megkapná, megnyugodna. Tudd meg tőle: mitől beteg,illatoddal vígasztald meg.Hozd el onnan üzenetét,hiába várom levelét. Azt üzeni: nem eresztik,meghasad a szíve estig.Ha meghasad elföldelik,idegen földbe temetik. Hol keressem, hol van sírja,hová boruljak zokogva,hol találom haló porát,hová ültessem virágát? Világ, világ, cudar világ,hol terem jó mogyoróág?Ha levágom elindulok,a hazámig bujdokolok. Idegenek, idegenek,hagyjátok, hogy én is éljek!Ha már itt ültök miköztünk,hagyjátok, hogy mi is éljünk!
A fényes nap
A fényes nap immár elnyugodott,A föld színe sötétben maradott.Nappali fény éjjelre változott,Fáradtaknak nyugodalmat hozott. Minden élő megy nyugodalomra,Az Istentől elrendelt álomra,De én, Uram, úgy megyek ágyamba,Mintha mennék gyászos koporsómba. Midőn ágynak adom a testemet,Deszka közé zárhatom éltemet,Hosszas álom érheti szememet,A kakasszó hozhatja végemet. Mert noha most erős és friss vagyok,De több napot magamnak nem hagyok,Azt gondolom, minden nap utolsó,Az éjszaka kellhet a koporsó. Vessünk számot hát, édes Istenem,Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,Hogy lehessen bátrabban szólanom,Midőn meg kell előtted állanom. Színed előtt mindennap elesem,De van nekem tenálad kezesem.Ha megtartasz holnapi napodra,Nem fordítom ezt megbántásodra.
Rosseb Bakák Indulója
Kaposvári hatos honvéd bakánakAz égben is űlőhelyet csinálnak,Az angyalok kacsintgatnak feléjeA Szent Péter gatyába’ mögy elejbe Százhúsz darab élös van egy rakaszba’Golyószórós vagyok én a szakaszba’Fizetésöm egy napra negyven fillérBöcsülettel harcolok a hazámér’Fizetésöm egy napra negyven fillérBöcsülettel harcolok a hazámér’